Ez a technikai tájékoztató áttekintést és elemzést nyújt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága és annak titkársága által az Emberi Jogok Európai Bírósága által a börtönök túlzsúfoltságával kapcsolatban hozott ítéletek végrehajtásának felügyeletével összefüggésben tett ajánlásokról.
Célja, hogy támogassa a börtönügyben dolgozó jogászokat és civil társadalmi szervezeteket az Európa Tanács szervei előtt folytatott érdekérvényesítő és peres eljárásaikban.
tartalomjegyzék
Bevezetés >>
1. Hivatkozás az Európa Tanács és a nemzeti emberi jogi intézmények munkájára >>
2. Átfogó stratégia előmozdítása az összes érdekelt fél bevonásával >>
3. Az előzetes letartóztatásra, a rövid büntetésekre és a befogadási folyamatokra összpontosító stratégiák >>
4. A fogvatartás időtartama és a korai szabadulás kevesebb figyelmet kap >>
Bevezetés
E dokumentum célja, hogy áttekintést nyújtson az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának (MB) és Titkárságának a börtönök túlzsúfoltságának strukturális problémájával kapcsolatos álláspontjáról.
E célból elemzi az MB és Titkársága ajánlásait 13 kiválasztott országban: Belgium, Bulgária, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Moldova, Lengyelország, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovénia, Ukrajna.[1] Csak a 2023 szeptemberéig elfogadott feljegyzések és határozatok képezték az elemzés tárgyát. Az újabb dokumentumok figyelmen kívül maradtak.
A kiválasztott ügyekben, amelyek közül néhány vezető vagy kvázi vezető ítélet[2] volt, az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) úgy ítélte meg, hogy a börtönök túlzsúfoltsága strukturális vagy összetett probléma, amelyet jelentős intézkedések elfogadásával kell megoldani.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága néhány alkalommal iránymutatást adott arra vonatkozóan, hogy ezt a problémát hogyan lehet kezelni. Az ilyen iránymutatások a meghatározott időkereten belül elfogadandó célzott intézkedésektől kezdve (például, a vezető ítéletek esetében, a fogvatartási körülményeik miatt panaszt tenni szándékozó fogvatartottak rendelkezésére álló hatékony jogorvoslati lehetőségek biztosítása, lásd Torreggiani és mások kontra Olaszország, 43517/09. sz., 2013, 96-99. bekezdések) az államok büntetőpolitikájával kapcsolatos szélesebb körű megfontolásokig terjedhetnek (lásd különösen az Orchowski kontra Lengyelország ügyet, amelyben az EJEB kimondta, hogy “[a]mennyiben az állam nem képes biztosítani, hogy a fogvatartási körülmények megfeleljenek az Egyezmény 3. cikkében foglalt kívánalmaknak, akkor annak érdekében, hogy csökkenjen a fogvatartott személyek száma, fel kell hagynia a szigorú büntetőpolitikájával, vagy alternatív büntetési rendszert kell bevezetnie”, Orchowski kontra Lengyelország, 17885/04. sz., 2009, 153. bekezdés; lásd még Torreggiani, 95. bekezdés).
Ezen jelzések ellenére az EJEB ismételten hangsúlyozta, hogy az MB “jobb helyzetben” van ahhoz, hogy iránymutatást adjon arra vonatkozóan, hogy egy államnak hogyan kellene megszerveznie a büntetés-végrehajtási rendszerét vagy hogyan kellene börtönreformokat végrehajtania (Sukachov kontra Ukrajna, 14057/17. sz., 2020, 145. bekezdés; lásd még Torreggiani, 94-95. bekezdések).
Az MB helyettesi szinten évente négy alkalommal ülésezik, hogy felülvizsgálja számos ügy végrehajtásának fejleményeit (“DH (emberi jogi) ülések”). A felülvizsgálat a kormány által készített helyzetjelentéseken (“cselekvési tervek”, “cselekvési jelentés”) és a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és nemzeti emberi jogi intézmények (NEJI-k) által benyújtott beadványokon alapul.
Két fő forrást kell megkülönböztetni. Először is az MB által hozott határozatokat (“MB határozatok”), amelyek a Bizottság álláspontjának megértését szolgáló referencia dokumentumok.
Másodszor pedig a kormányoktól, NGO-któl és NEJI-ktől kapott dokumentációk alapján a DH ülést megelőzően az MB titkársága által készített feljegyzések (“Feljegyzések”). Ezek a feljegyzések a vizsgált országban uralkodó helyzet, valamint a nemzeti hatóságok által megtett vagy kilátásba helyezett intézkedések leírását és elemzését adják. Emellett számos, az MB figyelmébe ajánlott javaslatot is tartalmaznak. Ezek a feljegyzések nem kötelező erejűek, de a Bizottság határozatának értelmezéséhez felhasználhatók.[3] Ezekből a forrásokból kizárólag a börtönök túlzsúfoltságával kapcsolatos elemeket választottuk ki (a fogvatartás tárgyi feltételeivel kapcsolatos elemek, valamint a nem a túlzsúfoltsághoz kapcsolódóan bevezetett jogorvoslatok részletei figyelmen kívül maradtak).
1. Hivatkozás az Európa Tanács és a nemzeti emberi jogi intézmények munkájára
Az MB támogatja az Európa Tanács (ET) egyéb tevékenysége során a börtönök túlzsúfoltságával és a börtönpolitikával kapcsolatos kérdésekben javasolt megoldásokat, úgy mint az ajánlásokat (a Rec(99)22 számú ajánlás a börtönök túlzsúfoltságáról és a börtönnépesség növekedéséről, a Rec(2000)22 számú ajánlás a közösségi szankciókra és intézkedésekre vonatkozó európai szabályok alkalmazásának javításáról, a Rec(2003)22 számú ajánlás a feltételes szabadságra bocsátásról és a Rec(2006)13 számú ajánlás az előzetes letartóztatás alkalmazásáról, annak feltételeiről, valamint a visszaélések elleni biztosítékokról – lásd például Szlovénia vonatkozásában, 1259. ülés, Feljegyzések, 2016), egy Fehér könyvet (Bűnügyi Problémákkal Foglalkozó Európai Bizottság, Fehér könyv a börtönök túlzsúfoltságáról, 2016, lásd például Románia vonatkozásában, 1362. ülés, Feljegyzések, 2019; 1398. ülés, Feljegyzések, 2021; 1468. ülés, Feljegyzések, 2023), CPT-állásfoglalásokat (amelyek vagy országspecifikusak, vagy szélesebb körben jelentőséggel bírók – például a CPT éves jelentése a 2021. évre, amely támogatja „a börtönszabályozás kötelező erejű jogi rendszerének” alkalmazását a börtönök túlzsúfoltságának kezelésére, lásd Portugália vonatkozásában, 1475. ülés, Feljegyzések, 2023) vagy az ET által nyújtott technikai segítségnyújtást (például az Európa Tanács Moldovai Köztársaságra vonatkozó 2021 – 2024. év közötti Cselekvési Terve, amelyet az Emberi Jogi Vagyonkezelői Alap projekt (HRTF) 18. számú programja finanszíroz – lásd Moldova vonatkozásában: 1265. ülés, MB határozat, 2016; Oroszország vonatkozásában: 1157. ülés, Feljegyzések, 2012).
A NEJI jelentéseket ishasznos inspirációs forrásokként említik, amelyek kiegészítik az ET forrásait (lásd Bulgária vonatkozásában 1172. ülés, MB határozat, 2013, amelyben az MB felkéri a hatóságokat arra, hogy „vegyék megfelelően figyelembe […] a nemzeti és nemzetközi szintű ellenőrző testületek vonatkozó ajánlásait, beleértve a CPT-t és az ombudsmant is”; Portugália vonatkozásában: 1475. ülés, MB határozat, 2023, amelyben az MB felkéri a hatóságokat, hogy „teljes mértékben támaszkodjanak az Európa Tanács vonatkozó szakértelmére, munkájára és eszközeire, valamint a Nemzeti Megelőző Mechanizmus ajánlásaira”).
2. Átfogó stratégia előmozdítása az összes érdekelt fél bevonásával
Az MB egyértelműen kimondja, hogy a börtönök túlzsúfoltsága elleni küzdelemhez olyan átfogó stratégia végrehajtására van szükség, amely valamennyi érintett szereplőt bevonja, és amely a jelenség számos vonatkozásának kezelését célozza szakpolitikai változtatásokon, az érintett szereplők felé irányuló figyelemfelhívó tevékenységeken, a fogvatartási rendszerekre ható szervezeti intézkedéseken és a börtönök elhelyezésére szolgáló ingatlanokon végrehajtott beavatkozásokon keresztül.
Habár az igazságszolgáltatást különösen kiemelik, mint „az egyetlen szereplőt, amely a szabadlábra helyezést vagy a büntetés kiigazítását elrendelheti, és ekként cselekedni tud a 3. cikk megsértésének „forrásaival” kapcsolatban (idézet Franciaország vonatkozásában, 1411. ülés, Feljegyzések, 2021), a büntetés-végrehajtási terület valamennyi érintettjét be kell vonni (lásd Belgium vonatkozásában: “ügyészek, nyomozási és büntetés-végrehajtási bírók, börtönigazgatás és a pártfogói szolgálatok”, 1436. ülés, Feljegyzések, 2022; Görögország vonatkozásában: 1288. ülés, Feljegyzések, 2017, amelyben a Titkárság „a büntetés-végrehajtási rendszer, valamint a jogalkotás (büntetési rendszer), az igazságszolgáltatás (elítélések) és a korrekciós rendszer (a fogvatartás körülményei) közötti kölcsönhatás újragondolására” hív fel; Portugália vonatkozásában: 1475. ülés, Feljegyzések, 2023, amelyben a Titkárság hangsúlyozza „a valamennyi érintettel folytatott konzultáció nyilvánvaló hozzáadott értékét” a folyamat során, és közvetlen utalást tesz a „civil társadalom szereplőinek hozzájárulására, amely szilárd betekintést nyújt a problémák kiváltó okaiba és az ezeket megoldani képes intézkedési típusokba”).
Az ilyen stratégia gyakran hiányzik a Miniszterek Bizottsága által vizsgált országokban, és gyakran a börtönök túlzsúfoltsága problémájának megoldásához szükséges lépésként emlékeztetnek rá (lásd például Franciaország vonatkozásában: 1451. ülés, Feljegyzések, 2022 és MB határozat; Ukrajna vonatkozásában: 1475. ülés, Feljegyzések, 2023 és MB határozat; Portugália vonatkozásában: 1475. ülés, Feljegyzések, 2023 és MB határozat). Az áttekintett példák azt mutatják, hogy az ilyen stratégiának a büntetőjogra (a szabadságvesztés alkalmazásának korlátozása), az eljárási jogra (a hatékony jogorvoslatokhoz való fogvatartotti hozzáférés garantálása) és a börtönök elhelyezésére szolgáló ingatlanokra (a fogvatartás tárgyi körülményeinek javítása) ható intézkedésekkel kell kezelnie a börtönök túlzsúfoltságát.
Az ilyen stratégiák alkalmazására Oroszországban találhatunk példát az Ananyev és mások kontra Oroszország (42525/07. sz., 2012) ítélet végrehajtásának korai szakaszaiban, amikor az MB „megelégedettséggel jegyezte meg, hogy a cselekvési terv a Bíróság által azonosított strukturális probléma megoldására irányuló átfogó és hosszútávú stratégián alapul” (1157. ülés, Feljegyzések, 2012 és MB határozat). Ez a cselekvési terv egyúttal „a fogvatartás alternatíváit jelentő intézkedések szélesebb körű igénybevételét célzó intézkedésekre; a fogvatartás tárgyi körülményeinek további javítását célzó intézkedésekre; és a hazai kompenzációs és megelőző jogorvoslatok kialakítását, valamint a meglévők továbbfejlesztését célzó intézkedésekre (idem)” is kiterjedt. A hatóságok által foganatosított intézkedések iránt az ügy legutóbbi, hét évvel későbbi vizsgálata során tanúsított kezdeti „elégedettsége” ellenére az MB „aggodalommal” jegyezte meg, hogy „az [EJEB] továbbra is hoz számos fogvatartási intézményben túlzsúfoltságot megállapító ítéleteket, és felkérte a hatóságokat, hogy adjanak tájékoztatást az ezen probléma megoldása érdekében hozott intézkedésről” (1348. ülés, MB határozat, 2019).
Ehhez hasonlóan az olasz hatóságok által a Torreggiani vezető ítélet (lezárva 2016-ban) végrehajtása során elfogadott intézkedéseket a Titkárság alkalmanként „inspirációs forrásként” említi más országok számára (lásd például Magyarország vonatkozásában: 1250. ülés, Feljegyzések, 2016; Szlovénia vonatkozásában: 1259. ülés, Feljegyzések, 2016).
Amint azt a Titkárság kiemelte, az olasz hatóságok három cselekvési vonal mentén fogadtak el intézkedéseket: büntetés-végrehajtási szakpolitikai intézkedések a szabadságvesztés alternatívái alkalmazásának fokozása és a kisebb súlyú bűncselekmények esetén a fogvatartás és az előzetes letartóztatás alkalmazásának korlátozása érdekében, szervezeti intézkedések a fogvatartottak életkörülményeinek javítása érdekében, valamint a börtönök felújítása (1214. ülés, Feljegyzések, 2014).
Az MB tökéletesen világossá teszi, hogy a börtönökben rendelkezésre álló férőhelyek számának növelését célzó intézkedések önmagukban nem képesek megoldani a túlzsúfoltság kérdését (lásd Franciaország vonatkozásában: 1451. ülés, Feljegyzések, 2022; Belgium vonatkozásában: 1475. ülés, Feljegyzések, 2023 és MB határozat) – bár egyéb szakpolitikai kezdeményezésekkel párhuzamosan alkalmazva a megoldás részét képezik (lásd Görögország vonatkozásában: 1172. ülés, Feljegyzések, 2013; Románia vonatkozásában: 1122. ülés, Feljegyzések, 2015).
3. Az előzetes letartóztatásra, a rövid büntetésekre és a befogadási folyamatokra összpontosító stratégiák
Számos Titkársági Feljegyzésben és MB határozatban „a börtönbe küldött személyek számának korlátozására vagy mérséklésére kialakított politikákra” helyezik a hangsúlyt, amelyet, néhány esetben, „a túlzsúfoltság kezelése egyetlen járható útjának” tekintenek (idézetek Magyarország vonatkozásában: 1250. ülés, Feljegyzések, 2016, a Titkárság a CPT 2014-ben közzétett látogatási jelentésének 39. bekezdését idézi).
A fogvatartás és az előzetes letartóztatás alternatíváit (alternatív szankciók vagy alternatív kényszerintézkedések alkalmazását)ezért gyakran támogatják. Ez az MB beavatkozásának fő fókusza például Magyarország vonatkozásában, ahol a fogvatartás alternatíváit „alulhasználtnak” találták (1377. bis ülés, Feljegyzések, 2020; 1310. ülés, Feljegyzések, 2018). Ez más országokban is említésre került a probléma részeként, úgy mint többek között Ukrajnában (1390. ülés, Feljegyzések, 2020 és MB határozat, 2020), Franciaországban (1451. ülés, Feljegyzések, 2022 és MB határozat), Moldovában (1186. ülés, Feljegyzés, 2013 és MB határozat), és Szlovéniában (1259. ülés, Feljegyzések, 2016 és MB határozat). Portugália vonatkozásában is ajánlást tettek a fogvatartás alternatíváinak szélesebb körű alkalmazására, habár ez az ország az ET-országok közül az egyik legalacsonyabb felvételi aránnyal rendelkezik – amely arra utal, hogy a túlzsúfoltsági problémájának eltérő okai vannak (1475. ülés, MB határozat, 2023).
Az előzetes letartóztatás alternatíváit különösen azon országokban ajánlották vagy elemezték, ahol az előzetes letartóztatás gyakoriságát és időtartamát komoly problémának találták – lásd különösen Lengyelország (1164. ülés, Feljegyzések, 2013 és MB határozat), Görögország (1390. ülés, Feljegyzések, 2020) vagy Oroszország (1288. ülés, Feljegyzések, 2017) esetét.
Azon intézkedések között, amelyeket a vizsgált országok alkalmaztak, vagy amelyeket az MB vagy a Titkárság ajánlott, megtalálható az elektronikus felügyelet fokozottabb alkalmazása, mint az „előzetes letartóztatás alternatívája, vagy mint önálló büntetés, vagy valamely büntetés végrehajtásának eszköze” (idézet Belgium vonatkozásában, ezen intézkedés szélesebb körű alkalmazását mind a Titkárság, mind az MB „érdeklődéssel” állapította meg: 1475. ülés, Feljegyzések, 2023 és MB határozat).
Ezen intézkedés alkalmazásának kritikai elemzése nem található meg a vizsgált dokumentumokban. Két lezárt esetben (Lengyelország, Olaszország) bevezették az elektronikus felügyelet fokozottabb alkalmazását rövidebb büntetések esetében, és ezt egy a túlzsúfoltság területén némi eredményt elérő szélesebb körű intézkedéscsomag részeként említették (lásd Lengyelország vonatkozásában: 1265. ülés, Határozat, 2016, a határozat említést tesz a legutóbb benyújtott cselekvési tervről, amely szerint az elektronikus felügyelet az egy évet nem meghaladó szabadságvesztés büntetés alternatívájaként is elrendelhető; Olaszország vonatkozásában: 1201. ülés, Feljegyzések, 2014).
Más, még folyamatban lévő esetekben, az elektronikus felügyelet fokozottabb alkalmazásának bevezetését a túlzsúfoltság csökkentésének eszközeként ajánlják (lásd Belgium vonatkozásában a fent említett: 1475. ülés, MB határozat, 2023 – a fogvatartás alternatíváinak kiterjedtebb alkalmazásától, beleértve az elektronikus felügyeletet is, már hat évvel korábban azt várták, hogy majd „hozzájárul a börtönnépesség csökkentéséhez”, lásd 1302. ülés, Feljegyzések, 2017 ; Románia vonatkozásában: 1310. ülés, MB határozat, 2018). Ez együtt jár a pártfogó felügyelői szolgálat megerősítésére irányuló ajánlással (lásd Belgium vonatkozásában: 1475. ülés, MB határozat, 2023; Románia vonatkozásában: 1362. ülés, Feljegyzések, 2019, amelyben a Titkárság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy „a pártfogó felügyelői szolgálat „továbbra is súlyos mértékben létszámhiányos, annak ellenére, hogy alapvetően hozzájárul több mint százezer személynek a börtönrendszerből történő eltérítéséhez, amelynek a hatékony működését ezáltal létfontosságúvá teszi Románia túlzsúfoltság elleni stratégiájának rövid- és hosszútávú sikere szempontjából”; lásd Szlovénia esetét is, ahol a megtett intézkedések egyike a pártfogó felügyelői szolgálat létrehozása volt: 1294. ülés, Feljegyzések, 2017).
A további intézkedések között megtalálhatók a büntetőjogban végrehajtott célzott beavatkozások annak biztosítására, hogy „a szabadságvesztés egy végső megoldásként alkalmazott intézkedés” legyen (idézet Moldova vonatkozásában: 1406. ülés, Feljegyzések, 2021). Ezt például Olaszország is megtette a kisebb súlyú bűncselekmények vonatkozásában (1150. ülés, Feljegyzések, 2012 és MB határozat) vagy Lengyelország (1265. ülés, Határozat, 2016 , amely a legutóbbi cselekvési tervet említi), továbbá Görögország is kilátásba helyezte 2020-ban egy „mérsékeltebb büntetőpolitika érvényesítését célzó” reform keretében” (1390. ülés, Feljegyzés, 2020 és MB határozat), továbbá ezt szükségesnek találták a Varga és mások kontra Magyarország vezető ítélet Magyarország általi végrehajtásának első vizsgálata során (14097/12. sz., 2015; lásd 1236. ülés, Feljegyzések, 2015: a Titkárság szerint a fogvatartás alternatíváinak kialakítására van szükség annak a ténynek a fényében, hogy a kisebb súlyú bűncselekményeket gyakran fogvatartási intézkedésekkel büntetik). Belgium vonatkozásában az MB alternatív megfogalmazást használt, javasolva „a szabadságvesztés törvényben előírt esetei számának csökkentését” (1475. ülés, MB határozat, 2023).
Egy másik olyan intézkedés, amely úgy tűnik, hogy az utóbbi határozatokban nagyobb fontosságra tett szert, a börtönnépesség jogilag kötelező erejű ellenőrzésének bevezetése. Ezt a szlovén hatóságok által „a túlzsúfoltság problémájának leküzdésére szolgáló többrétegű nemzeti stratégiájuk” részeként megtett intézkedésként említették meg (1294. ülés, Feljegyzések, 2017. szeptember: a ljubljanai börtön fogvatartottjait automatikusan más börtönökbe kellett áthelyezni, amikor a létesítmény elérte a kapacitása maximumát) és Franciaország (1451. ülés, MB határozat, 2022: az MB felkérte a hatóságokat, hogy „fontoljanak meg olyan új jogalkotási intézkedéseket, amelyek még inkább kötelező jelleggel szabályoznák a börtönnépességet”), valamint Belgium vonatkozásában is ajánlották (1475. ülés, MB határozat, 2023: az MB felkérte a hatóságokat, hogy „haladéktalanul fontolják meg kötelező intézkedések bevezetését a börtönnépesség szabályozása érdekében”).
Hasonló intézkedést helyezett kilátásba a Titkárság Portugália számára is, de ez nem jelenik meg az MB határozatban (1475. ülés, 2023. szeptember 19-21.: hasonlítsuk össze a Feljegyzéseket, amelyek bevezetni javasolnak egy „olyan kötelező erejű jogi rendszert a börtönszabályozás területén, amelyet a túlzsúfoltsági helyzetek megjelenésekor nyomban működésbe kell hozni […] például egy abszolút felső határ bevezetésével a fogvatartottak száma vonatkozásában valamennyi börtön esetében”, és az MB határozatot, amely egyszerűen csak arra hívja fel a hatóságokat, hogy „használják a jelenlegi jogszabályok alapján rendelkezésre álló valamennyi eszközt a börtönrendszerbe történő belépések korlátozása érdekében”).
4. A fogvatartás időtartama és a korai szabadulás kevesebb figyelmet kap
Az államoknak a büntetések hosszának csökkentését célzó reformjai elsődlegesen a kisebb súlyú bűncselekményekre vonatkoznak, ahogy azt az Olaszország által elfogadott reform is mutatja, amely „a kábítószerekkel kapcsolatos kisebb súlyú bűncselekmények esetében enyhébb büntetéseket” vezetett be (1201. ülés, Feljegyzések, 2014) vagy Görögország, amely eltörölte a “kisebb jogsértéseket” (1390. ülés, Feljegyzések, 2020).
A hosszú büntetések kérdésével ritkán foglalkoznak.
Két alkalommal röviden megemlítik őket mint a túlzsúfoltság egyik tényezőjét.
Franciaország vonatkozásában, miután hangsúlyozta a rövid tartamú büntetések túlzsúfoltságra gyakorolt hatását, a Titkárság hozzátette, hogy a hosszabb büntetések hozzájárulnak a „börtönökben rendelkezésre álló helyek idővel bekövetkező túlfoglaltságához” (1451. ülés, Feljegyzések, 2022). Románia vonatkozásában a Titkárság attól tart, hogy „a bűnismétlők esetében alkalmazott hosszabb büntetések és a feltételes szabadságra bocsátás szigorúbb feltételei” leronthatják az elektronikus felügyelet szélesebb körű alkalmazásának pozitív hatását (1310. ülés, Feljegyzések, 2018).
A kérdéssel Görögország vonatkozásában részletesebben foglalkoznak: arra a büntetőjogi reformra reagálva, amely számos súlyos bűncselekmény esetében súlyosabb büntetést alkalmaz, a Titkárság kimondta, hogy „a büntetőjogi skála felső szintjén a büntethetőségben bekövetkezett növekedést nem kompenzálhatja az alacsonyabb szinten bekövetkezett szerényebb csökkenés”, és hogy az ilyen politika „általában a szabadságvesztés büntetések arányának növekedését eredményezi, és következésképpen nem képes következetesen kezelni a börtönök túlzsúfoltságát” (1428. ülés, Feljegyzések, 2022).
A büntetés-kiigazítási mechanizmusok fejlesztéseire gyakrabban találunk példákat, vagy megvalósítandó ajánlásokként (lásd Belgium vonatkozásában: 1355. ülés, MB határozat, 2019; Moldova: vonatkozásában: 1406. ülés, MB határozat, 2021; Portugália vonatkozásában: 1475. ülés, MB határozat, 2023), vagy a hatóságok által elfogadott intézkedések pozitív értékeléseként (lásd Bulgária vonatkozásában: 1411. ülés, Feljegyzések, 2021. szeptember, egy olyan reformot követően, amely lehetővé tette a fogvatartottak számára, hogy a feltételes szabadságra bocsátást közvetlenül az illetékes bíróságnál kérelmezzék, és amely a bűnismétlők esetében lazította a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit; Olaszország vonatkozásában: 1214. ülés, Feljegyzések, 2014, egy olyan reformmal kapcsolatban, amely növelte a fogvatartottak lehetőségeit a felügyelet melletti korai szabadulásra azzal, hogy növelte a szabadságvesztésben töltött napok félévenkénti számát, amelynek révén a fogvatartott jogosulttá válik a korai szabadulásra; Románia vonatkozásában: 1348. ülés, Feljegyzések, 2019 és MB határozat, egy olyan, a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó reformmal kapcsolatban, amely hozzájárult a fogvatartottak számának csökkentéséhez; Görögország vonatkozásában: 1230. ülés, Feljegyzések, 2015, amelyben a Titkárság javaslatot tett „a büntetés végrehajtása céljából börtönbe küldött személyek számának korlátozását (a szabadságvesztés alternatívái) és a börtönbüntetés felfüggesztése vagy a korai szabadulásra vonatkozó eljárások révén az elítélt fogvatartottak száma csökkentésének biztosítását” célzó meglévő intézkedéseknek az előzetes letartóztatás alternatíváival történő kiegészítésére).
Olyan ajánlások is születtek, hogy a COVID-19 világjárvány idején elfogadott ideiglenes intézkedéseket állandóvá kellene tenni. Ezek az intézkedések gyakran a börtönnépesség csökkenését eredményezték a büntetés-kiigazítási rendszerek alkalmazását követően (lásd Portugália vonatkozásában: 1398. ülés, Feljegyzések, 2021 és MB határozat, az MB azon ajánlásával, hogy tegyék állandóvá a „büntetések rugalmasabb végrehajtását”, amelyet a Titkárság a feljegyzéseiben „a börtönbüntetésekre vonatkozó részleges kegyelemként, rendkívüli adminisztratív távollét engedélyezéseként, a büntetés elengedéseként és korai feltételes szabadságra bocsátásként” írt le – ezt az ajánlást az eset 2023. évi vizsgálatakor nem ismételték meg). Belgium vonatkozásában (amely a büntetések megszakítása és korai szabadulás formájában hasonló intézkedéseket alkalmazott), a Titkárság csupán megjegyezte, hogy „a COVID-19 első hulláma alatt kínálkozott lehetőséget kihasználták, de annak hatásait az idő múlásával nem tudták fenntartani”, ez pedig nem értelmezhető az intézkedések meghosszabbítására vonatkozó ajánlásnak (1398. ülés, Feljegyzések, 2021, hangsúlyozandó: a Titkárság Feljegyzéseinek 15. lábjegyzetében idézett NEJI-beadvány említi meg az intézkedéseket). A túlzsúfoltság mint demográfiai jelenség kérdése és a fogvatartottak eljárási jogainak kérdése átfedésben van a hatóságok által bevezetendő kompenzációs jogorvoslatok kérdésével: az MB számos alkalommal olyan jogorvoslatok bevezetését javasolta, amelyek a rossz fogvatartási körülmények között tartott fogvatartottaknak a büntetések csökkentése formájában nyújtanának kompenzációt (ebben a vonatkozásban azon, Olaszországban bevezetett jogorvoslatot említették példaként, amelyet az EJEB a Stella kontra Olaszország (49169/09. sz., 2014) döntésében akként elemzett, hogy „elvitathatatlan előnye az, hogy a fogvatartottak börtönből való szabadulásának gyorsítása révén segíti a túlzsúfoltság problémájának megoldását”, lásd még 1201. ülés, MB határozat, 2014; lásd Oroszország vonatkozásában: 1288. ülés, MB határozat, 2017; Románia vonatkozásában: 1362. ülés, MB határozat, 2019, amelyben az MB sajnálatát fejezi ki a rossz körülmények között fogvatartott „személyek számára a büntetés csökkentése formájában történő kompenzáció nyújtása érdekében bevezetett jogorvoslat megszüntetése” miatt).
[1] Az országok és a hozzájuk tartozó esetek a következők: Belgium: Vasilescu kontra Belgium, 64682/12. sz., 2014. április 25.; Bulgária: Neshkov kontra Bulgária, 36925/10. sz., 2015. január 27. & Keyahov kontra Bulgária, 41035/98. sz., 2005. január 18.; Franciaország: J.M.B. és mások kontra Franciaország, 9671/15. sz., 2020. január 30.; Görögország: Nisiotis kontra Görögország, 34704/08. sz., 2011. február 10.; Magyarország: Varga és mások kontra Magyarország, 14097/12. sz.; Olaszország: Torreggiani kontra Olaszország, 43517/09. sz., 2013. január 8. & Sulejmanovic kontra Olaszország, 22635/03. sz., 2009. július 16.; Moldova: Ciorap kontra Moldova, 12066/02. sz., 2007. június 19. & I.D. kontra Moldova, 47203/06. sz., 2010. november 30.; Lengyelország: Orchowski kontra Lengyelország, 17885/04. sz., 2009. október 22. & Norbert Sikorski kontra Lengyelország, 17599/05. sz., 2009. október 22.; Portugália: Petrescu kontra Portugália, 23190/17. sz., 2019. december 3.; Románia: Rezmiveș kontra Románia, 61467/12. sz., 2017. április 25. & Bragadireanu kontra Románia, 22088/04. sz., 2007. december 6.; Oroszország: Ananyev kontra Oroszország, 42525/07. sz., 2012. október 1.; Szlovénia: Mandic kontra Szlovénia, 5774/10. sz., 2012. január 20.; Ukrajna: Sukachov kontra Ukrajna, 14057/17. sz., 2020. január 30. További részletek az ügyekkel kapcsolatban a mellékletekben találhatók.
[2] A vezető ítéleteket akkor fogadnak el, ha a szóban forgó kérdésből, strukturális vagy rendszerszintű természetéből adódóan, jelentős számú hasonló kérelem származik. Ezekben az ítéletekben a Bíróság jelzéseket adhat az alperes állam által meghatározott határidőn belül elfogadandó intézkedésekre vonatkozóan. A vezető ítéleti eljárás lehetővé teszi az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) számára, hogy elhalassza a kapcsolódó kérelmek vizsgálatát. Lásd az EJEB által készített, Tájékoztató a vezető ítéletekről című kiadványt.
[3] További részletekért lásd az iÚtmutató: A Miniszterek Bizottsága eljárásai és munkamódszerei című kiadvány III. részének 5. ponját: “A[z üléshez kapcsolódó] dokumentációban a megbeszéléshez szükséges alapvető dokumentumok és a napirendre vonatkozó, a határozattervezeteket tartalmazó Feljegyzések találhatók meg. A Titkárság a napirendre vonatkozó Feljegyzéseket csak akkor készíti el, ha az hozzáadott értéket jelent a Helyettesek megbeszélése szempontjából és/vagy ha szükséges a Helyettesek határozatainak előkészítéséhez.”; lásd még az Európai Végrehajtási Hálózat Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtása, Kézikönyv nem kormányzati szervezetek, sérelmet szenvedett felek és jogi tanácsadóik számára című kiadványának 14. oldalát: “Ezek a feljegyzések az ügyek és a belőlük fakadó esetleges problémák összefoglalóját tartalmazzák, valamennyi ügy esetében az MB határozatainak tervezetével együtt”.
Funded by the European Union. Views and opinions expressed are however those of the authors only and do not necessarily reflect those of the European Union. The European Union cannot be held responsible for them.
